Forma1-Live.hu

A nagy mexikói finálé

1964 október 25-én rendezték meg a szezon utolsó, záró futamát Mexikóban. A világbajnoki címért folyó harcban még három pilóta volt esélyes a nagydíj előtt.

Graham Hill vezetett összetettben 39 ponttal, mögötte John Surtees 34 és Jim Clark 30 egységgel. Clark-nak az egyetlen esélye az volt, ha nyer és a másik két pilóta pont nélkül fejezi be a futamot.
Clark indult az első helyről, Dan Gurney, Lorenzo Bandini és John Surtees előtt. A rajtot követően az első három sorrendje nem változott és Clark fölényesen vezetett, míg riválisai apróbb hibák miatt jóval lemaradtak mögötte. Surtees a 13. helyre esett vissza, míg Hill a 10.-en autózott. Hill elkezdett felzárkózni az élmezőnybe, ám összetalálkozott Lorenzo Bandinivel. A két autó összeért és Hill a harmadik helyről kipördült és ezzel visszaesett a 11. pozícióba. Lassan Surtees is felzárkózott, csapattársa mögé a negyedik helyre.

Eközben Clark nagy fölénnyel vezette a mezőnyt, egészen a leintés előtti 7. körig, amikor a Lotusból szivárogni kezdett az olaj, így Clark lelassult, majd az utolsó körben autója leállt.
A versenyt így Dan Gurney nyerte. Bandini gentleman módjára elengedte csapattársát, Surteest, aki második lett így elegendő pontot szerzett, hogy világbajnok legyen. Jim Clark az 5. , míg Graham Hill 2 kör hátránnyal csak a 11. lett.

A 40 pontot szerző John Surtees lett a világbajnok és ő az első versenyző, aki a Gyorsasági motoros-világbajnokságban és a a Formula–1-ben is bajnok tudott lenni. Így ő lett az első bajnok négy és kétkeréken egyaránt!
A konstruktőri versenyt a Ferrari nyerte a BRM és a Lotus-Climax előtt.

Surtees így nyilatkozott a győzelem után: “Sosem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.”

1997:
Ilyen még nem volt! Az Európai Nagydíj időmérőjén Jacques Villeneuve, Michael Schumacher és Heinz-Harald Frentzen ezred másodpercre ugyanazt az időt futották.

1Canada Jacques VilleneuveWilliams-Renault1:21.072
2Germany Michael SchumacherFerrari1:21.072+0.000
3Germany Heinz-Harald FrentzenWilliams-Renault1:21.072+0.000

 

1992:
A világbajnokságot fölényesen megnyerő Nigel Mansell a szezon után visszavonult a Forma-1-től és a CART sorozatban folytatta a versenyzést. Az év 15. futamán, a Japán Nagydíjon, megajándékozta csapattársát, mert a  36. körben lassított, és átengedte Riccardo Patrese-nek az első helyet. Később a brit motorhiba miatt feladni kényszerült a versenyt.
Patrese nyert, Gerhard Berger és Martin Brundle előtt.

1970:
Az évad tizenharmadik és egyben utolsó versenyét Mexikóvárosban rendezték. A Ferrari második számú versenyzője, Clay Regazzoni szerezte meg a pole-pozíciót Jackie Stewart előtt, mögöttük Jacky Ickx és Jack Brabham sorakozott fel.
Brabham a nagydíj előtt jelentette be, hogy visszavonul a Froma-1-től.
A futamon a két Ferrari pilóta végzett az első két helyen, Ickx, Regazzoni volt a sorrend, harmadikként Denny Hulme futott be a McLaren-Forddal.  Így végetért a Formula–1 egyik legtragikusabb éve, szerencsére senki sem sérült meg Mexikóban.

Jochen Rindt halála után, összesen 45 ponttal nyerte meg a világbajnoki címet. A két Ferraris végzett Rindt mögött, Jacky Ickx és Clay Regazzoni.
A konstruktőri világbajnok 59 ponttal a Lotus lett, míg mögötte  a Ferrari (52) és a March (48) végzett.

hird