Ezen a napon történt 11.10.

Szerző: Valentin Szabo
Frissítve: 2013. november 10

1965:
November 10.-én, Conling városban, Észak-Írországban született ifjabb Edmund “Eddie” Irvine, Formula–1-es pilóta.

Szülei unszolására lett autóversenyző, akik segítették, támogatták céljai elérésében. 1983-tól már profi versenyeken indult, majd az 1988-as évben már Formula-3-as sorozatban versenyzett. A következő években, 1989-től 1992-ig a Formula-3000-ben rótta a köröket és 1990-től a Jordan csapat színeiben.
1993-ban már a király kategóriában rajtolhatott, ahol vad vezetői hozzáállásáról híresült el versenytársai és a Forma-1- szerelmesei körében. Szerinte: “Egy versenyt a Rajtnál kell megnyerni!”
Az 1993-as Japán Nagydíjon debütált, ahol rögtön pontszerző helyen tudott végezni a Jordannal, hatodik lett. 1994-ben három futamról is eltiltották, veszélyes vezetése miatt. A Jordan-Hart istállónál Rubens Barrichello volt a csapattársa, aki jobb volt nála, mégis 1996-ban a Ferrari Irvine-t szerződtette.
Ferrarinál eltöltött 4 éve alatt 65 versenyen indult, abból azonban csak 45-öt fejezett be és húsz esetben baleset, kipördülés miatt kényszerült feladni. 21 alkalommal állt a dobogóra és a legjobb évében 1999-ben négy nagydíjon is diadalmaskodni tudott (Ausztráliában, Ausztriában, Németországban és Malajziában). Ebben az évben az utolsó versenyt megelőzően 4 ponttal vezetett összetettben Mika Häkkinen előtt. Azonban a Japán Nagydíjat Häkkinen megnyerte, Irvine a 3. lett, így a pontverseny állása szerint 2 ponttal Häkkinen nyerte a világbajnoki trófeát, Irvine csak a második lett.
A Ferrari után 2000-ben a Jaguárhoz szerződött Irvine nem tudta megismételni előző szezonbéli formáját és pályafutása utolsó 3 évében csak szenvedett a Jaguárral. 51 versenyéből csak 27-et tudott befejezni és kétszer állhatott a dobogó harmadik fokán.
2002-ban a Japán Nagydíj után vonult vissza a versenyzéstől.

1934:
Milánóban született Luciano “Lucien” Bianchi (1934. november 10. – 1969. március 30.) belga autóversenyző. Unokaöccse, Jules Bianchi.
Fiatalon, tizenhét évesen versenyzett először, a Tour de France elnevezésű autóversenyen, amit Olivier Gendebien navigátoraként az 50-es években több alkalommal is megnyertek.
A Formula-1-ben 1959-ben, a Monacói Nagydíjon debütált, azonban kvalifikálni nem tudta magát a futamra. A következő évben, a Belga Nagydíjon, a 15. helyről rajtolva, a hatodik, pontszerző helyen végzett. Ugyanebben az évben indult még a Francia és a Brit versenyen is, ám egyiket sem sikerült befejeznie.
Az elkövetkező években, elsősorban csak az európai megmérettetéseken rajtolt, majd 1968-ban a Cooper istálló pilótájaként, 7 futamon indult, Monacóban harmadik, Spa-ban hatodik lett, ez volt pályafutása legjobb éve.
Összesen 19 futamon vett részt, abból 17-szer állhatott a rajtrácsra.
Más, nem a Forma-1-hez tartozó, hosszútávú autóversenyen többször tudott diadalmaskodni. 1962-ben Joakim Bonnier társaként megnyerte a Sebringi 12 órás versenyt. 1968-ban pedig a Le Mans-i 24 órás futamon lett első, pilótatársával, Pedro Rodríguez-zel.
1969-ben Le Mans-ban, a Circuit de la Sarthe pályán, tesztelés közben autója kigyulladt és életét vesztette.